A kutyák táplálása

A kutyák alapvetően húsevő állatok, ezért táplálékuk fő alkotóelemei a hús, illetve a különböző állati eredetű tápanyagok (tojás, tejtermékek, zsír, kötőszövet stb.).

Mindezek mellett, a kutyák olyan sikeresen alkalmazkodtak az emberrel való együttéléshez az elmúlt 100-150 ezer év alatt, hogy manapság, táplálékukat jelentős részben növényi eredetű alapanyagok is alkotják (gabonafélék és zöldségek). Ezt bizonyítja az a tény, hogy bélcsatornájuk arányaiban is jóval hosszabb, mint a kizárólag hússal táplálkozó állatok emésztőrendszere (pl. a macskák), és fejlettebb vakbéllel is rendelkeznek, ami pedig azoknak a baktériumoknak ad otthont, amelyek a nehezen emészthető növényi anyagok lebontását végzik.

Tápot, vagy nem tápot?

kutyatáp

“hát akkor most meguzsonnáznék”

Napjainkban a kutyák inkább tápot, kevésbé „házikosztot” fogyasztanak. A kutyatápok előnyösek abból a szempontból, hogy hosszú az eltarthatóságuk, könnyű az elkészítésük (hiszen csak ki kell tálalni), és egységes a beltartalmuk, ami mindaddig azonos marad, ameddig ugyanazt a tápot etetjük. Hátrányuk viszont az, hogy általában a kutyák kevésbé kedvelik őket, mint a házi kosztot, felmerül az, hogy „ ki tudja, mit tesznek beléjük”, továbbá sok olyan anyagot tartalmaznak, amelyek alapvetően nem alkotói a kutya természetes étrendjének (pl. kukoricadara). Rendkívül nagy a választék a kutyatápok között, nagyon sokféle van, és nagyon sok árfekvésben. Meglehetősen zavarba ejtő tehát, amikor felmerül, hogy tulajdonképpen milyen tápot vegyünk, és mennyiért?

A válasz: annyi a lényeg, hogy jó minőségű táplálékot egyenek kutyáink!

Sokan úgy ajánlanak, vagy ítélnek meg egy tápot, hogy ez a táp nagyon jó, mert 30/20-as…” ismerős nem? A számok a fehérje/zsír százalékra utalnak. Minél több a táp fehérje és zsír tartalma, annál „erősebbnek” minősül. Ez nem (egészen) igaz. Nem (csak) az számít, hogy mennyi a fehérje a tápban, hanem az, hogy milyen az a fehérje, és abból mennyi szívódik fel a szervezetben, mennyi értékesül. Ezt a százalékos arányból nem lehet megmondani. Fehérjét előállítanak baromfi toll-lisztből, és baromfi ürülékből is… de ugye senki sem szeretné szép szóval mondva – baromfitrágyával etetni a kutyáját?

Véleményem szerint, a következő módon lehet eldönteni, hogy egy kutyatáp jó minőségű-e avagy sem, függetlenül az árától és a köré kerített reklámoktól.

Amennyiben:

  1. Az összetevők között az elsők között a „hús” szó szerepel, és annak mennyisége minimum 16% -a a tápnak
  2. egy kutya szívesen fogyasztja az adott tápot (szereti),
  3. hosszabb idejű fogyasztása után is „jól néz ki”, illetve megfelelően fejlődik (szép fényes a szőre, élénk a tekintete, aktív és eleven a viselkedése, jó a kondíciója és nem alakul ki semmiféle táplálékra visszavezethető allergia
  4. viszonylag kevés, tömör (könnyen összeszedhető)  az ürüléke,

akkor az a táp jó minőségű, és teljesen mindegy, hogy mi a neve és mennyibe kerül. Minden más esetben, a táp nem megfelelő minőségű. A jó minőségű tápokból – mivel jobban értékesülnek – lényegesen kevesebbet kell etetni, mint a gyengébb minőségűekből, és etetésük során semmiféle más kiegészítésre nincsen szükség.

Ugyanezek a szempontok vonatkoznak a házi kosztra is. Csak olyan „ételeket” etessünk a kutyákkal, amelyek megfelelnek a fent említett kritériumoknak, azokból is jó minőséget, megfelelő mennyiséget, és szigorúan főzve (!), ha sertéshúsról van szó. A száraz vagy áztatott kenyér, nyers burgonya, olajos ételmaradék (moslék) semmiképpen nem megfelelő táplálék kutyáink részére.

Barf

BARF etetés “úri módon”

Manapság nagy divatnak örvend a nyers koszttal való, vagy az ún. BARF etetés, amelynek kétségtelenül van létjogosultsága, azonban ez a táplálási mód sok veszélyt is hordozhat magában. Nyers hústól súlyos betegségeket kaphatnak el kutyáink. Ilyenek pl. az Aujeszky betegség – nyers vaddisznó, vagy vaddisznóval keresztezett házi sertés húsának etetése esetén, Campylobacteriummal vagy salmonellával fertőzött baromfi származékok etetésekor. Ezért, ha ezt az etetési módot választjuk, akkor feltétlenül leinformálható, megbízható helyről szerezzük be a nyers húst.

Hányszor etessünk?

A kölyökkutyák elválasztása 3 hetes korban kezdődik és kb. 6-7 hetes korban fejeződik be. A néhány hetes kölykök naponta mintegy 10-12-szer szopnak. Amikor áttérünk az etetésre, fontos, hogy naponta sokszor, kis mennyiséget tegyünk eléjük. 3 hónapos korig naponta mintegy három-négyszer etessünk egyenlő időközönként egyenlő mennyiséget, 4 hónapos kortól 6 hónapos korig pedig kétszer-háromszor. Ezt követően pedig naponta egyszer-kétszer.

Én a napi kétszeri etetést javasolom. Nagytestű kölyökkutyáknál rendkívül fontos arra ügyelni, hogy ne legyenek túletetve a kiskutyák, mert rendkívül nagy a növekedési erélyük. Ez könnyen belátható, ha példának veszünk egy német dogot, amelynek születési testtömege 40-50 dekagramm, majd 1 éves korában eléri a 60-70 kg-ot. Ezek a nagytestű kutyák egy év leforgása alatt gyakorlatilag megszázszorozzák testtömegüket(!). Ha mennyiségben, energiában és fehérjében túl gazdag étrenddel tápláljuk a nagytestű kölyköket, akkor túl gyorsan fognak megnőni, viszont támasztórendszerük (csontozatuk és izületeik) fejlődése nem tud arányos lépést tartani testtömegük növekedésével. Ennek az lesz a következménye, hogy már fiatal korban súlyos izületi és csontrendszeri elváltozások alakulhatnak ki, amelyek, később vagy elmúlnak (pl. csonthártyagyulladás), vagy nem (pl. csípő vagy könyökizületi diszplázia)! Akár gyógyulnak, akár nem, az ilyen jellegű betegségek mindig nagy, és hosszan tartó fájdalmat okoznak a kutyának, nehezen és költségesen kezelhetők, és sok aggodalmat okoznak a gazdáknak. Mindenképpen csak akkora mennyiséget etessünk, amennyi javasolt a tápok útmutatóján.

Mennyit etessünk?

Egy általános aktivitású, általános méretű (15-35 kg) felnőtt kutya esetében, jó minőségű tápot feltételezve, annyi dekagrammot kell adni naponta, mint ahány kilogramm az adott eb. Így pl. egy németjuhásznak 35-40 dkg, egy beaglenek 15-20 dkg a napi adagja. Házilag főzött kosztnál nehéz pontosan megmondani, hogy mekkora a fejadagja egy kutyának. Csak irányjelzőként mondanám, hogy saját tapasztalatom szerint, egy heves vérmérsékletű, aktív német juhászkutya napi adagja kb. 0,5 kg enyhén zsíros főtt pulykahús, és annak levében 0,5 kg főtt rizs+1 db multivitamin-tabletta.

Egyre több kutyatáp gyártó cég veszi figyelembe a kutyafajtákra, élettani állapotokra és igénybevételre jellemző táplálkozás eredetű betegségeket, és úgy alakítják ki a tápok összetételét, hogy az optimális, és szinte „egyedi” legyen. Ha tápot, vagy kosztot váltunk kutyánknál, akkor azt csakis fokozatosan, kb. egy hét leforgása alatt tegyük meg. Minden nap egyre kevesebbet adjunk a régi, és egyre többet az új eledelből. Velünk ellentétben, a kutyák nem igényelnek változatos étrendet, sőt, az gyakran súlyos, nehezen múló hasmenés forrása lehet. Ennek oka a bélrendszerben működő, az emésztésben aktívan résztvevő baktériumfajok mennyiségében, eloszlásában, egymáshoz viszonyuló arányában (bélflóra) rejlik. Ha táplálékot változtatunk, akkor megváltozik a bélflóra összetétele is, és ha ez túl gyorsan történik, akkor felborul a kialakult egyensúly, amit gyakran igen nehéz visszaállítani. Ennek egyenes következménye lesz egyes, makacs hasmenések kialakulása.

Hogyan tudjuk eldöntetni, hogy kutyánk nem kap túl sokat, vagy túl keveset enni?

mlywW5G8GLfAPvgD1YhfQwEd60Ch-O74MUEHwLBJtes,

egy jó kondícióban lévő óriás schnauzer

Egy kutya kondícióját akkor lehet megfelelőnek minősíteni, ha bordáit ugyan nem lehet látni, de lehet sejteni, tehát azok körvonalai előrajzolódnak mozgása során, továbbá, ha ülő állapotában egy kinyújtott tenyér könnyen behelyezhető combja és lágyéka közé. Ha ez nem lehetséges, akkor kutyánk túlsúlyos. Ha viszont hátán végigsimítva „zavaróan” érezzük a gerincvonalát és medencecsontja „szúr”, akkor a kutya túl sovány. Érdekes jelenség, hogy manapság inkább túlsúlyosak a kutyák, mint túl soványak, még a munkakutyák is 🙂

Amire feltétlenül ügyeljünk!

Fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy az etetés után minimum 2 órán keresztül a kutyák pihenjenek, lehetőleg kennelben vagy lakásban, (azaz zárt helyen), és ne futkározzanak, ne ugráljanak, ne legyenek túl aktívak. Mindez, a gyomorcsavarodás veszélye miatt. A kutyák, lévén falánk állatok, nagymennyiségű táplálék „bekebelezésére” képesek, aminek következtében könnyen kitágul a gyomruk, ami anatómiai okokból rendkívül könnyen megfordul, átcsavarodik. Ez különösen a nagytestű, mély mellkasú fajtákra vonatkozik (dobermann, vizsla, németjuhász stb.). Ez a gyomorcsavarodás, amennyiben 6 órán belül nem kerül ellátásra, biztosan halálos lefolyású! Ha kutyánk, rövid idővel az etetés után felfúvódott benyomást kelt, nem tud lefeküdni, láthatóan kellemetlenül érzi magát, ne késlekedjünk, haladéktalanul forduljunk állatorvoshoz, mert a probléma nem fog magától rendeződni, és a kutya menthetetlenül elpusztul! Ezért javaslom a napi ételadag két részre osztását, hiszen így kisebb mennyiség kerül elfogyasztásra egy-egy etetés alkalmával, a gyomor kevésbé tágul, és kevésbé hajlik a megcsavarodásra. Bármilyen kutyás tevékenységet – séta, sport, játék – kizárólag etetés előtt (!!!) szabad végezni, ugyancsak a fenti okból kifolyólag.

Dr. Mérő – állatorvosi rendelő és állatorvosi ellátás háznál Tata, Tatabánya, Oroszlány és Komárom környékén.