Lovak, marhák, sertések, kecskék, juhok tartásmódjáról, helyigényéről szól ez az írás.
Az európai háziállatfajok felnőtt egyedei élettani adottságaiknál fogva elvileg jól bírják, illetve bírniuk kell a hőmérséklet ingadozását az egyes évszakokban. Nincs tehát feltétlenül szükség arra, hogy a hidegtől vagy melegtől megóvjuk őket, azonban a szél és a csapadék káros hatásai ellen már védekeznünk kell.
A nagyállatok (lovak, szarvasmarhák) esetében erre a célra tökéletesen megfelel egy jól megtervezett, három oldalán zárt, negyediken nyitott és tetővel ellátott szélfogó létesítmény, amely mögé/alá behúzódhatnak vihar vagy heves szélfúvás esetén. Az ilyen szélfogót úgy kell megtervezni, hogy az uralkodó széljárásra merőleges legyen, és annyi állatot tudjon befogadni, ahányat tartunk. Ügyelni kell arra, hogy a tető nyúljon túl az oldalfalakon, hogy a csapadékot kellő mértékben el tudja vezetni. A szélfogó alatt lévő talaj vízszintes, és mindig száraz legyen.
Fontos, hogy ha állatainkat ridegen tartjuk, akkor azt egész éven át így tegyük, hogy fokozatosan tudjanak alkalmazkodni az évszakok váltakozásához. Nagyon káros az átmenet nélküli tartásmód megváltoztatása, pl., ha minden átmenet nélkül „kicsapjuk” lovainkat az istállóból a karámba!
Tudni kell azt is, hogy noha a ridegtartás önmagában nem károsítja egyik háziállatfajunkat sem, azonban jelentős többlet energia igényt jelent azokkal az egyedekkel szemben, amelyek állandó, zárt körülmények között vannak tartva. Télen a fokozott hőtermelés, nyáron a fokozott hőleadás miatt. Mindez azt eredményezi, hogy a ridegen tartott állatok több, energiában dúsabb takarmányt igényelnek, mint „bentlakásos” társaik.
Az újszülött borjak és csikók érzékenyebbek a hidegre, mint a felnőtt állatok. Ezért lényeges, hogy legyen számukra kialakítva egy kisebb, zárt, száraz szalmával aláalmozott hely (ún. óvoda), ahol biztonságosan elhelyezhetők. Az újszülött malacok pedig, ezen felül infralámpás melegítést is igényelnek gyér szőrzetük és csekély zsírtartalékuk miatt – télen.
Az istállóban, ún. boxokban tartott állatok esetében arra kell ügyelni, hogy az istálló tiszta,por és huzatmentes legyen, de megfelelő és folyamatos szellőztetést biztosítson. Az istállópadozatnak könnyen tisztíthatónak és csúszásmentesnek kell lennie. Az állatot nem szabad folyamatosan sötétben tartani, valamint folyamatos mesterséges világítás esetén biztosítani kell egy attól mentes nyugalmi időszakot.
A beistállózott állatok jelentős mennyiségű ürüléket termelnek nap mint nap, és vizeletükkel nagymennyiségű ammónia kerül az istálló padozatára, majd légterébe. Ez felhalmozódva mérgezést, ún. ammónia toxikózist okozhat, ami súlyosan károsítja egészségüket, sőt, az őket ápoló emberek egészségét is. A káros mértékben feldúsult ammóniát szúrós szagáról, a légutakat irritáló érzést keltő tulajdonságáról lehet felismerni. Ezért lényeges a megfelelő szellőztetés, és a szennyezett alom eltávolítása. Az almozásra felhasznált alapanyag (szalma, fűrészpor, faforgács stb.) lehetőleg egyenletesen legyen szétterítve, hogy állataink egyformán terheljék mind a négy lábukat, és legyen száraz, pormentes, naponta kerüljön cserére. A szennyezett almon való tartás lábvég problémák kialakulásához (pl. juhok büdös sántaságához), paraziták (pl. coccidiumok) és egyéb kórokozók (pl. coli baktériumok) felhalmozódásához, az állat csökkent takarmányfelvételéhez majd megbetegedéséhez vezet, ami végül is bennünket, állattartókat károsít, mert az állatok termelése, teljesítménye nem fogja elérni az optimális szintet. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy még a szakszerűen elvégzett vakcinázások és paraziták elleni „hadműveletek” sem fogják meggátolni a fertőző betegségek kialakulását és elterjedését, ha nem figyelünk a tartáshely higiéniájára! Ha porosnak, vagy poros természetűnek találjuk az alomanyagot (főleg a fűrészpor esetében), akkor enyhe locsolással előzhetjük meg a por okozta légzőszervi problémák kialakulását.
Az egyes boxok akkora méretűre legyenek tervezve, amekkora helyet állataink igényelnek fajuk és életkoruk szerint. Egy felnőtt ló és szarvasmarha részére minimum 5 m2, egy sertés részére minimum 2 m2 pihenőhelyet kell biztosítani, ahol az állat kényelmesen le tud feküdni, és sérülés nélkül tud felállni. Figyelem, ezek az adatok csak a pihenőhelyre vonatkoznak, nem a mozgáshelyre! Bármely állatfaj egyedeiről legyen szó, mozgásigényüket ki kell elégíteni megfelelően tágas kifutóval, vagy/és mozgatással, trenírozással. A szabad mozgás az állatok esetében is jó közérzethez, megfelelő erőnléthez, egészségi állapothoz, összességében pedig optimális termeléshez járul hozzá. A szabadtartás ráadásul sokkal jobb húsminőséget is eredményez, mint a szűk helyen való, vagy a kötött tartás.
szarvasmarhák legelőn
A legelőn tartott állatok esetében úgy kell számolni, hogy egy kifejlett szarvasmarha (illetve ló) 2 hektár, egy sertés kb. fél hektár, egy juh (illetve kecske) negyed hektár átlagos minőségű legelőt igényel éves szinten. A legeltetési idény hagyományosan Szent György napjától Szent Mihály napjáig, manapság inkább április végétől november elejéig tart (ez függ a csapadéktól, hőmérséklettől és egyéb domborzati viszonyoktól). Ha a legelő hozama és tápanyag tartalma már/még nem megfelelő a legeltetésre, akkor a legeltetési idő kihúzása vagy előbbre hozatala bizonyos gazdasági szempontok miatt súlyos következményekkel járhat. Ez akár az állat életébe is kerülhet, mert a silány legelőn való legeltetés következtében kondíciója úgy leromolhat, hogy azt a behajtás utáni ún. „feljavító” többlettakarmányozás sem képes helyrehozni (főleg, ha az állat még vemhes is a legelőről való behajtáskor). Erre a jelenségre minden évben akad példa, sajnos jócskán!
Dr. Mérő állatorvosi rendelő és állatorvosi ellátás háznál Tata, Tatabánya, Oroszlány és Komárom környékén