Megehetjük?

Örök vita, hogy ehet-e a kutya csontot, vagy nem? Mit tegyenek azok, akik jó, felelősségteljes gazdik akarnak lenni, akik örömet akarnak szerezni a kutyájuknak, de nem akarnak gondot okozni sem kedvencükenk, sem maguknak?

Tulajdonképpen nehéz arra az egyszerű kérdésre válaszolni, hogy szabad-e a kutyának csontot adni, vagy sem? A csont végül is természetes része a kutya étrendjének, de meglehetősen sok veszéllyel is járhat a csont etetés. A csontot nagyon szeretik a kutyák. És az emberek is nagyon szeretik nekik odaadni megszokásból, vagy nasi gyanánt. De amilyen egyszerű a kutyának odaadni a csontot, olyan nehéz utána megoldani az esetlegesen felmerülő problémát. Lehet, hogy a kutyának egész életében egyszer sem lesz gondja belőle, de könnyen előfordulhat, hogy veszélyes helyzetbe kerülhet miatta.

Véleményem szerint vagy ne adjunk a kutyának csontot egyáltalán, vagy csak tömör csontot adjunk, de abból is csak kutyánként heti 1-2 darabot!

kizárólag tömör csontot adjunk a kutyáknak, és azt se vigyük túlzásba!

Semmiképpen se etessük napi szinten, és vigyázzunk, hogy egyszerre nagyobb mennyiség ne kerüljön a kutya elé.
A tömör csont, pl. a a sertés oldalas, marha lábszár, lapocka szerkezeténél fogva kisebb, és tompább darabokra törik a rágás során, nem okoz fennakadást, sem pedig bélsérülést, a hosszú, csöves, üreges csontokkal szemben.
A baromfi, vagy más szárnyas csontot semmiképpen sem javaslom!
Sem csirke, sem kacsa, sem pulyka, sem semmilyen szárnyas csontot, beleértve a közkedvelten etetett farhátat is. Azok valóban szilánkosra törnek a rágáskor. Fennakadhatnak a szájpadláson, elakadhatnak a nyelőcsőben. Átlyukaszthatják a beleket és ürülési problémát okozhatnak. Ha a nyelőcső alsó szakaszán akad el egy csontdarab, az fulladáshoz vezethet. Innen már csak mellkas-műtéttel lehet eltávolítani, ami komoly műtét, és nem is biztos, hogy sikerül.

Főleg az idős korú, hím ivarú kutyák hajlamosak a csontetetéssel járó székrekedés, vagy szakmai nevén obstipáció kialakulására. Náluk gyakori a prosztata-megnagyobbodás, ami szűkíti a végbél átmérőjét. Már ettől önmagában is fájdalmas lehet a kutyának az ürítés, nemhogy akkor, ha ehhez még székrekedés is társul.

Így járt a Sanyi nevű, drótszőrű vizslára hasonlító kutya is, aki már egy hete nyugtalan volt, erőlködött és nem tudott székelni, mire végül kihívtak hozzá egy kellemes vasárnapi napon… Sanyinak nagyon rossz kedve volt, idegesnek tűnt, föl-alá rohangált a kertben. Az étvágya sem volt jó, minduntalan nekiállt „székelni”, de sehogyan sem akart összejönni neki a dolog. Megkérdeztem, hogy szokott-e csontot kapni. Mondták, hogy rendszeresen, ráadásul baromfi csontot. Sanyi idősebb kutya volt, kb. 10 éves.
Amikor megvizsgáltam véres volt a végbéltájéka, fel volt puffadva. Ekkor következett a kutyára nézve egy elég kellemetlen vizsgálat. Un. magfogót (hosszú, csipeszszerű szerszám) vezettem föl a végbelébe. Ilyenkor azt nézem, hogy milyen könnyen, vagy nehezen sikerül bevezetni és elakad-e valamiben. Az elakadás jellemző a székrekedésre. Rettenetesen fáj már maga a vizsgálat is a kutyának, ezért be kellett bódítani Sanyit ott a helyszínen. Természetesen, idős korú kutyák bódítása sem veszélytelen, úgyhogy a probléma, ami a csont etetésből fakad halmozódik, ezért a kutyát infúzióra is kötöttem, mint minden altatásos esetben, hiszen ilyenkor leesik a vérnyomás, és lassul a veseműködés is. Az infúzióval a vérnyomást megemeljük és a vesét is működésre késztetjük az erekbe jutó többlet folyadékkal. Mindez pedig a vizsgálat, kezelés költségeit emeli nagy mértékben.
Sanyi végül is beöntést kapott. Ez pedig nem tartozik a kedvenceim közé, és miután a gazdi már látott ilyet egyszer, utána már neki sem, azt garantálom… A beöntés egy hosszadalmas, macerás, gusztustalan művelet. Paraffinolajas, langyos vizes csövet kell a kutya végbelébe vezetni, hogy kimossunk onnan minden belerekedt dolgot. A műveletet nagyon lassan és óvatosan kell végezni, és csak apránként, egyesével ürülnek ki az elakadást okozó csont darabok, amelyeket maradéktalanul el kell távolítani a belekből. Tehát onnantól kezdve, hogy bevezetem a csövet, fél-egy órát is elvesz a művelet! És hát hadd ne részletezzem, hogy ami onnan kijön, az mindent és mindenkit „érint”. Eleinte csak a hígabb lé ürült, aztán elkezdtek kipotyogni a csonttörmelékek, amik olyan kemények voltak, hogy koppantak, ahogy a földre estek. A beöntést minimum öt napos antibiotikum kúra és szigorú diéta követi.

Akkor mégis, lehetnek előnyei is a csont etetésének?

Lehetnek, ha korlátozott mennyiségben, és megfelelő minőségben kapnak a kutyák csontot. A csont tömöríti a bélsár állagát, kicsit keményebb lesz tőle az ürülék, ami néhány esetben segítheti a bűzmirigyek kiürülését. Ezen kívül, a csontok rágcsálása koptatja valamelyest a lerakódott fogköveket, ami a táp-etetés elterjedésével a kutyák egyik civilizációs betegsége lett. Amit én még pozitívumnak tartok, hogy a csont lefoglalja a kutyát. Az a kutya, amelyik szereti a csontot, képes órákig elrágcsálni egy-egy marhalábszárat mondjuk a kert felásása helyett.

A műcsontok veszélytelenek, viszont ugyanazokkal az előnyökkel bírnak, mint az igazi csontok

Jó megoldás lehet arra, hogy a kutya csontot is kapjon, rágjon is eleget de ne alakuljanak ki a csonttal járó veszélyek, ha műcsontot kapnak. Ezek a műcsontok nem fognak szilánkosra törni, nem fognak bélsárrekedést okozni, továbbá ugyanúgy lefoglalják az ebeket. Ezekből is többféle van. Van, ami csak hajlított, és puhább. Az gyorsabban szétrágható. A préseltek viszont kőkemények. Azok órákra, de sokszor napokra is elfoglaltságot jelentenek egy-egy kutya számára.

Mi tehát a tanulság?

Azt kell tudni, hogy a csontetetés miatt kialakuló bélsárrekedés egy veszélyes dolog a kutyára nézve. A kezelése költséges, macerás, piszkos munka. Ezen kívül hosszú utókezelést és diétát is igényel. Senkinek sem kellemes. Se a kutyának, se a gazdinak, se az állatorvosnak.

Tehát Kedves Gazdi! Ha csont, akkor tömör, vagy műcsont, és maximum heti 2 db! Idős, és különösen kan kutyánál pedig még ennél is kevesebb!

dr. Mérő Állatorvosi rendelő és ellátás háznál Tata, Tatabánya, Oroszlány és Komárom körzetében. tel.: 06/30-5895402

(A szöveg az ismeretterjesztést szolgálja. Felhasználása, másolása, sokszorosítása, megjelenítése egyéb fórumokon – minden esetben a szerző írásban adott engedélyéhez, és az eredeti forrás megjelöléséhez kötött!)