” A legtöbb kutyatulajdonosnak hosszas tanulás árán sikerül elérnie, hogy engedelmeskedjen a kutyájának” (Robert Morley)
A legtöbb kutyatartó azt szeretné, ha kutyája jól nevelt és megbízható társa lenne, akivel öröm együtt tölteni a hétköznapokat, a szabadidőt. Egyesek olyan elvárásokat támasztanak kutyájuk felé, hogy speciális feladatokat is ellásson: őrizze a házat, segítse a vadászt, terelje a nyájat, hozza be az újságot stb. Mások elvárják, hogy előkelő pedigréjű kedvencük kiállításon, tenyészszemlén, munkaversenyen eredményesen szerepeljen, sok büszkeséget és örömet okozva tulajdonosának. Némelyek viszont annyival is bőven beérnék, ha kutyájuk nem szökne el otthonról, nem tenné tönkre a fáradságos munkával ültetett virágágyást, vagy nem „kopasztaná” a tyúkokat.
Ahhoz, hogy ezen elvárásaink beteljesüljenek, arra van szükség, hogy tudjunk bánni kutyánkkal, hogy ismerjük a kutyák nevelésének főbb sajátosságait.
A kutyák egyrészről szigorú hierarchiában élő ragadozó vadállatok, másrészről rendkívül magas szociális érzékenységgel és alkalmazkodó képességgel rendelkező társas lények. Ez a két fő jellegzetesség adja az emberrel való együttélés szinte korlátlan lehetőségeit, és sokszor megoldhatatlan problémáit. Gondoljunk bele: van egy csúcsragadozó állatunk, amely a természetben a testbeszéd és az agyarak „kommunikációs rendszerével” dönti el és találja meg a helyét hasonszőrű fajtársai között, csakhogy neki, egy rendkívül bonyolult szabályok szerint működő civilizált emberi világban kell élnie! Ez a ragadozó (genetikai vizsgálatok alapján) 100-150 ezer évvel ezelőtt került szorosabb kapcsolatba az emberrel. Ennyi idő alatt a kutyák szociális viselkedése, igényei és szellemi kapacitása nem sokat, míg az emberé hihetetlenül sokat fejlődött, aminek következtében a két faj természetes közege is megváltozott. Az őserdőket felváltották a tanyák, falvak, városok. Így e két fajnak – embernek és kutyának – nincsen könnyű dolga, ha mind a ketten elégedetten kívánnak együtt élni ebben a világban.
A nehézségek ellenére azonban, ott, ahol örömmel engedelmeskedő kutyát és elégedett gazdát látunk, sikerült áthidalni a problémát, mindkét fél részéről. Vajon hogyan? Néhány alapvető ismeret birtokában, a megfelelő nevelési módszer helyes megválasztása és alkalmazása révén.
Hierarchia, dominancia
A kutyák a diktatúrában „hisznek”, nem ismerik a demokrácia és az egyenlőség fogalmát. Náluk minden az alá- és fölérendeltség viszonyai alapján dől el. Ember nélküli közegben, elvadulva, természetes körülmények között falkákba verődve élnek, ugyanúgy, mint a farkasok. A falkának van egy vezére, és vannak alárendelt tagjai. Azonban az alárendelt tagok között is megvan a rangsor, így minden tagnak szigorúan meghatározott helye van a falkán belül. És mivel minden felfele törekszik ezen a világon, a kutyák is így tesznek, lehetőségeikhez, erejükhöz, helyzetükhöz képest. Az alárendelt tag árgus szemekkel figyeli, hogy mikor nyílik lehetőség feljebb jutni, mikor gyengül meg egy feljebb levő falkatag, és annak jelét észlelve azonnal a helyére pályázik. A rangsorban feljebb álló pedig féltve őrzi pozícióját, ezért folyamatosan fitogtatja erejét, és kifejezi dominanciáját a rangsorban lejjebb álló felé. Ugyanakkor a falkavezér felelős a falka épségéért, annak jólétéért. Ő dönti el, hogy a falka mikor, merre menjen, hol pihenjen, kivel és mivel vegye fel a harcot, vagy mitől futamodjon meg. Ő az, aki megoldást nyújt a felmerülő problémákra, és döntéseket hoz az egész falka számára, annak túlélése érdekében. Ha nem így tesz, akkor előbb utóbb megszűnik vezérnek lenni, és valaki más foglalja el a helyét.
Az ember-kutya kapcsolat egy kifinomultabb formája az ilyen hierarchikus társadalomnak, amelyben az ember kell(!), hogy ellássa a falkavezér szerepét (néhány speciális, ideiglenes esettől eltekintve), hiszen emberi világban él a kutya is. Ennek megértése rendkívül fontos dolog, mert meggyőződésem, hogy a legtöbb viselkedési anomália a kutyák esetében onnan ered, hogy a kutya úgy érzi, hogy ő a főnök, és rá hárul a feladat, hogy megoldja a falka életében felmerülő problémákat. Amennyiben a gazda nem alkalmas a vezető szerepére, amit viselkedésével, következetlenségével és a kutya számára alárendeltként értelmezhető gesztusai révén sugall, akkor a kutya óhatatlanul és menthetetlenül elfoglalja ezt a szerepet, amit ki is fog fejezni, ennek minden következményével együtt. Lehet, hogy aranyosnak tűnik egy felháborodott csivava, amint pereskedik a gazdájával, de az már nem olyan vicces, amikor egy megtermett rottweiler fejezi ki felsőbbrendűségét egy 3 éves kisgyermekkel szemben…
Hogyan legyünk jó, és hiteles falkavezérei kutyáinknak?
Annyi a lényeg, hogy viselkedésünkkel ébresszünk tekintélyt a kutyában. Legyünk mindig, minden körülmények között kimértek, nyugodtak, némileg távolságtartók, méltóságteljesek. Ne keressük kutyánk kegyét, hanem hagyjuk, hogy ő keresse a miénket. Mindig és mindenütt, miénk legyen az elsőbbség a kutyával szemben. Mi menjünk be, és mi jöjjünk ki először egy helyről, csak azután a kutya. Soha ne adjunk a kutyának enni a saját ennivalónkból. Rendszeresen képezzük és neveljük kutyánkat különböző feladatok végrehajtására. Ezen gyakorlatok által elmélyül kapcsolatunk a kutyával, és folyamatosan kifejeződik a dominanciánk felette. Tartózkodjunk a közös ágyban alvástól, a „nasiztatástól”, a kutya puszilgatásától, a kérleléstől, a túl sok babusgatástól. Nem azért, mert nem illik, hanem azért, mert ilyen viselkedéssel egyre csak azt erősítjük a kutyában, hogy ő a főnök, és mi vagyunk az alattvalók, ami csakhamar elvezet a viselkedési problémákhoz. Ha kutyánkat kutyához illő módon szeretnénk elhalmozni szeretetünkkel, akkor ezt rendszeres foglalkozással, kiadós sétákkal, sok játékkal, egyszóval közös programok szervezésével, a szabadidő együtt történő eltöltésével tegyük, mert kutyáink erre tartanak igényt! (Ha kényeztetni való állatra vágyunk, akkor macskát tartsunk, mert a macska mellett mi tényleg csak alattvalók lehetünk…
Szokások, szabályok
Az ember és kutya közötti közös történet egyik fontos alapját az képezi, hogy az ember is és a kutya is szabálykövető lények. A kutyák, akár csak az emberek, a szokások rabjai. Ezért, ha következetesek vagyunk (márpedig azok vagyunk, hiszen egy vezér mindig következetes), akkor a kutyák szabálykövető tulajdonságát remekül ki lehet használni a velük való felhőtlen együttélés érdekében, és nagyon sok, számunkra kívánatos dolog a közös élet részévé válik szinte magától. Ha a kutya megszokja, hogy valamit így és így kell csinálni, mert a gazdival mindig így csináljuk ebben a helyzetben, akkor gyorsan elfogadja, hogy ez a dolgok rendje, és ehhez ragaszkodni is fog. Ilyen pl. a sétáltatás során az úttest előtti megállás. Ha minden egyes járdaszélen megállunk egy bizonyos időn keresztül, akkor a kutya viszonylag gyorsan magáévá teszi ezt a szokást, és külön vezényszó nélkül is meg fog állni, mintegy figyelmeztetve bennünket arra, hogy a járdáról való lelépés előtt körül kell nézni.
Összefoglalva tehát, ha az szeretnénk, hogy kutyánk jól nevelt legyen, akkor nyugodt, kimért, némileg távolságtartó magatartásunkkal legyünk mindig határozottak, következetesek, és iktassunk be bizonyos szabályokat a kutya számára, amelyet mindig tartassunk be vele. Mellőzzük az alárendelet viselkedésünkre utaló jelenségeket, és természetesen, foglalkozzunk minél többet a kutyánkkal. Erről, vagyis a kutyával való foglalkozsról, a kutya kiképzésről a következő cikkben olvashat bővebben.
Amennyiben gyakorlati útmutatásra is igényt tart a kutyájával való bánásmóddal kapcsolatban, úgy ajánlanám a Fitbull Kutyaiskolában rendszeresen induló alapfokú engedelmességi tanfolyamot.
Dr. Mérő Gábor – állatorvos, okleveles kutya-kiképzés vezető, kétszeres magyar válogatott munkakutya sportoló