A vérátömlesztés egy életmentő, azonnali beavatkozást igénylő művelet az állatoknál is. Erre akkor van szükség, amikor olyan mértékű vérvesztés vagy vérsejt károsodás történik a kutya  vagy egyéb állat szervezetében, ami már komolyan és rövid lefolyással veszélyezteti annak életét, elsősorban a szervezet hiányos oxigénellátása miatt.

A vérszegénység okai

A vérszegénység, vagy más néven anémia leggyakoribb okai az akut vérvesztés, a vérsejtszéteséssel járó kórképek, a véralvadási zavarokhoz társuló vérzékenység és számos belgyógyászati betegség melyek a vörösvérsejt-képzést akadályozzák.

Az első eset, az akut vérvesztés,  balesetek, sérülések következtében alakul ki. Ebben az esetben  rövid idő alatt nagy-mennyiségű vér ürül ki a vérpályából, külső vagy belső vérzés formájában. A külső vérzés szemmel jól látható, de a belső vérzés sokkal alattomosabb. Ilyen nagyfokú belső vérzést idézhet elő pl. az idősebb kutyákban előfordulható lép-daganat megrepedése.

A második esetben olyan kóros folyamatok játszódnak le a szervezetben, amelyek a saját vörösvérsejtek ellen irányulnak. Leggyakrabban, az immunhemolítikus anemiát kiváltó babesiosis, a kullancsok által terjesztett betegség egyik fő szövődményeként alakulhat ki ilyen állapot. (A babesiosisról bővebben itt olvashat). A vörösvérsejtek károsodását okozó babesiák megváltoztatják a vörösvérsejtek felületét, és ezeket a megváltozott saját sejteket az immunrendszer testidegen „ellenségként” azonosítja, majd támadást kezdeményez ellenük. Ennek következtében a vörösvérsejtek  összecsapódnak, károsodnak, és nem tudják ellátni funkciójukat, az oxigénszállítást. Így tehát, nemcsak a babesia, hanem a saját szervezet áldozatává is válnak, ami súlyos vérszegénységet okoz.

A rágcsálóirtó mérgek a véralvadási mechanizmust gátolják, és ebben fejtik ki hatásukat a rágcsálókra nézve. Í(A mérgezésről részletesen itt található további információ). Ha egy kutya közvetlenül vagy közvetve ilyen mérget, vagy mérgezett rágcsálót fogyaszt, akkor benne is hasonló mérgezést okoznak ezek a szerek. A szervezetben normális állapotban is állandóan zajló, apró, kisebb vérzések a véralvadási zavar miatt gyakorlatilag folyamatos vérzékenységet okoznak, és néhány napon belül, akárcsak a fent említett két esetben, szintén vérveszteséghez vezethetnek.

Számos egyéb bántalom, pl. májbetegség, alultápláltság, felszívódási zavarok, daganatos betegségek stb. szintén vezethetnek másodlagosan vérszegénységhez.

Az előző esetek meglehetősen gyakoriak, azonban egyes, ritkább jelenségek is okozhatnak vérszegénységet. Ilyenek pl. a hagyma, fokhagymafélék nagy mennyiségben való fogyasztása és néhány egyéb autoimmun betegség vagy genetikai defektus.

A vérszegénység tünetei

A vérszegénység enyhébb formában nem jár tünetekkel. Esetleg a megszokottól eltérő mértékű fáradékonyság tűnhet fel. Közepesen súlyos és súlyos esetekben levertség, bágyadtság, kedvetlenség, szapora légzés hívja fel a figyelmet arra, hogy valami nincsen rendben. Az állatorvos a fizikális vizsgálat során folyadékhiányra utaló jeleket (ráncba húzható bőr, beesett szemek stb.) és sápadtságot állapít meg a nyálkahártyák vizsgálata során, amelyek akár porcelánfehér színűre is változhatnak a vörösvérsejtek hiánya miatt (normális esetben a nyálkahártyák színe rózsaszín). Ehhez általában szapora, gyenge  pulzus, közepesen erős szívzörej és ziháló légzés is társul. Ha a vérszegénységet véralvadási zavar okozza, akkor a szájnyálkahártya tűvel való megkarcolása 4 percen túl is elhúzódó, halvány színű, hígan folyó, csillapodni nem akaró vérzést okoz (ennek normális ideje általában 30-60 másodperc).

A vérszegénység súlyosságát laboratóriumi vizsgálattal, a hematokrit érték megállapításával lehet megállapítani, és a terápiát ennek megfelelően beállítani. A hematokrit vizsgálat eredménye a vérben lévő vörösvértestek százalékos arányát jelzi. Értéke egyben a vér oxigénszállítási kapacitásáról is információt ad, hiszen a vörösvérsejtek legfőbb funkciója a szervezet oxigénellátásának biztosítása. Normál állapotban a hematokrit értéke 35-55%. Ez alatti érték esetén vérszegénységről beszélünk. 20% alatti érték súlyos vérszegénységet jelez, heveny betegség esetén itt már vérátömlesztésre van szükség, és ha ez még alacsonyabb, akkor pedig egyenesen életmentő sürgősségi beavatkozást jelent a vértranszfúzió.

A vérátömlesztés kivitelezése az állatorvosi gyakorlatban

A vérátömlesztéshez szükség van egy véradó (donor), és természetesen a vérre igényt tartó (recipiens) kutyára. A véradó kutya egészséges, minimum 20 kg kell, hogy legyen. A kutyáknak is, akárcsak az embereknek, saját vércsoportjaik vannak, és elvileg csak az azonos vércsoportba tartozók adhatnak és fogadhatnak el egymásól vért. Azonban, ezek meghatározására, és főleg, az azonos vércsoportba tartozó egyedek párosítására az állatorvosi rutin gyakorlatban nincsen lehetőség. A vércsoportokat laboratóriumi vizsgálatokkal lehet megállapítani, de mivel az állatorvosi munka során csak nagyon kevés vérbank áll rendelkezésre, és vércsoport meghatározására képes állatorvosi labor még ennél is kevesebb van, így a vércsoportok összeférhetetlensége tapasztalati megfigyelésen, és egy-két egyszerű próbán alapul. Általánosan elfogadott nézet, hogyha ezek a próbák nem jeleznek azonnal, szemmel látható összeférhetetlenséget, akkor, legalábbis az első alkalommal, a vérátömlesztés különösebb szövődmények nélkül kivitelezhető, és mivel ez a művelet általában sürgősségi, életmentő beavatkozásnak számít, a „nincs más lehetőség” elv alapján kivitelezésre is kerül – és meglehetősen jó eredménnyel!

A kompatibilitási gyors-próbát a következő módon végezzük el: mind a vért adó, mind a vért fogadó kutyából leveszünk egy-egy csepp vért, és ezeket ugyanarra a tárgylemezre cseppentve figyeljük, hogy a keveredett vér egységesen eloszlik-e a tárgylemezen, vagy durván kicsapódik e. Ha eloszlik, és szemmel láthatóan nem csapódik ki márványozott felületet képezve vagy összetapadt rögök formájában, akkor ez a próba negatív, és lehet folytatni a procedúrát. Ha kicsapódik, akkor nem szabad folytatni a vérátömlesztést, hanem keresni kell egy másik véradó ebet, ami meglehetősen megnehezíti és még körülményesebbé teszi a dolgot, de legalább nem fog súlyos, akár halálos kimenetelű összeférhetetlenségi reakciót eredményezni a véradás. Ezután a donortól levett vért elkezdjük nagyon lassan infundálni a recipiensbe, és kb. 5 percen keresztül figyeljük, hogy nem történik e vele bármilyen szokatlan reakció. Ilyenek lehetnek pl. a hirtelen szaporává váló légzés, nagyfokú nyugtalanság, emelkedett pulzusszám vagy magasra ugró testhőmérséklet, esetleg hányás,nyálzás, hasmenés. Ha ilyen reakciót tapasztalunk, akkor a véradást azonnal be kell szüntetni, és a recipienst immunszupresszív kezelésben kell részesíteni. Ha minden rendben van ez alatt az 5 perc alatt, akkor nyugodtan tovább lehet folytatni a véradást, természetesen folyamatos felügyelet mellett.

A minimum 20 kg-os véradó kutyából problémamentesen le lehet venni 500 ml vért. Ehhez általában enyhe bódításra van szükség, hogy a véradó kutya nyugodtan feküdjön mintegy 10-15 percig, ameddig a szükséges vér levételre kerül. A bódításhoz használt szerek nem fogják befolyásolni a vért kapó állatot, nem hatnak rá, akkor sem, ha kistestű állatról van szó. A véradó kutyából leggyorsabban a nyaki vénából lehet nagymennyiségű vért venni, amelyet egy speciális vértranszfúziós zsákba kell gyűjteni. Ez egy steril zsák, amelyben véralvadásgátló anyag van, hiszen a véradási folyamat órákig is eltarthat, ami alatt a levett vér máskülönben megalvadna, és ellehetetlenítené a dolgot.  A frissen levett vér infundálását azonnal megkezdjük, a már fentebb említett biztonsági kompatibilitási próbák után. A recipiens vénakanülön keresztül, egészen lassan csepegtetve kapja a friss vért.

 

Amennyiben a véradás problémamentesen lezajlott, egészen látványos javulás várható a procedúra végére. Több esetben személyesen tapasztaltam, hogy a súlyos állapotban lévő, pl. patkányirtót fogyasztott kutya vidáman és élénken hagyta el a rendelőt 3 órával a kezelés megkezdése után. Porcelán-fehér ínye újra rózsaszínű lett, ziháló légzése normalizálódott, és szerencsésen túlélte az egyébként biztosan halálos kimenetelű mérgezést.

 

 

Ha sikerrel is járt a véradás, mindenképpen nagyon fontos a gyógyulófélben lévő kutya utógondozása, hiszen ne feledjük, a súlyos vérszegénység mindig valamilyen alap-bántalom következménye! Nem elég tehát megmenteni az állat életét, a vérszegénységet okozó betegséget ki is kell vizsgálni, és a megfelelő kezelést végig kell vinni, máskülönben előfordulhat, hogy az állat visszaesik, és akkor már nem fogunk tudni újra vért adni, hiszen a szervezet felismeri az „idegen” vért, és ellene a későbbiekben ugyanolyan ellenanyagokat fog termelni, mint minden más testidegen ágens ellen. Egy második vagy sokadik véradás már nem valószínű, hogy ugyanolyan simán fog menni, mint az első, hacsak bizonyítottan nem tartozik mind a vért adó, mind pedig a vért fogadó állat ugyanabba a vércsoportba. A véradás tehát egy azonnali életmentő beavatkozás, de nem jelenti a teljes terápiát. Ismétlő vérvizsgálatokkal kell meggyőződni arról, hogy a vérszegénység javul, az azt kiváltó bántalom megszűnik, és hogy állatunk gyógyul.

Vértranszfúzió macskák esetében

Akárcsak a kutyákat, a macskákat is érheti számos olyan bántalom, amely olyan mértékű vérszegénységet idéz elő, ami véradást tesz szükségessé. A kutyához képest két fontos különbség van a macskák véradási procedúrájában: az egyik az, hogy a macskáknak, kisebb testméretükből adódóan kevesebb vérre van szükségük, mint egy átlagos kutyának. A másik pedig az, hogy a vércsoport összeférhetetlenség jóval markánsabban jelentkezhet már az első alkalommal is, mint kutyáknál. Ezért, ha nincsen lehetőség vércsoport vizsgálatra és azonos vércsoportú macskák párosítására a véradáshoz-vérfogadáshoz, akkor a legjobb és legbiztonságosabb eljárás az, ha a a macska kutyavért kap. Ez megkönnyíti a vérvételt is, hiszen egy nagyobb kutyából problémamentesen le lehet venni 1-2 dl vért, míg ez körülményesebb  egy macska esetében, illetve biztonságosabb is, legalábbis az első alkalommal, mintha egy másik macska adna vért. A többi jellemzője és szabálya a véradási folyamatnak megegyezik a kutyáknál ismertetettekkel.

dr. Mérő Állatorvosi rendelő és ellátás háznál Tata, Tatabánya, Oroszlány és Komárom körzetében. tel.: 06/30-5895402

(A szöveg az ismeretterjesztést szolgálja. Felhasználása, másolása, sokszorosítása, megjelenítése egyéb fórumokon – minden esetben a szerző írásban adott engedélyéhez, és az eredeti forrás megjelöléséhez kötött!)